B. Kováts Eszter a Palánta Gyermek-és Ifjúsági Misszió rajzolója. Boldog feleség, aktív missziós munkatárs. Keze alól csodálatos képek, CD borítók, foglalkoztató füzetek kerülnek ki, melyeknek gyermekek százezrei (!) örülhetnek évről évre karácsony és húsvét tájékán.
Belépek a szobába, és egy kedves szemű, mosolygós lány fogad. Barátságosan üdvözöl, majd hellyel kínál. Limonádét kortyolunk egy kis asztal mellett ülve. A kényelmes fotelben hátradőlök, s beszélgetni kezdünk...
-Elmesélnéd röviden, hogy zajlik egy szereplő megtervezése, hogyan születik meg egy-egy karakter?
-Eszter: Egy-egy figura megtervezése hosszabb időbe telik. Meghallgatom a bábdarabot, amire az egész projekt felépül. Aztán újra és újra meghallgatom csukott szemmel. Elképzelem a mesebeli karaktereket... A figurák a fejemben születnek meg. Aztán vázlatokat, terveket is készítek, amik közül a Misszió művészeti vezetője (egyben a mesék írónője) kiválasztja azt az irányt, amelyik leginkább közel áll az ő elképzeléseihez. Sok finomítgatás, alakítás után elkészül a végleges változat. Talán éppen azért, mert ennyit foglalkozom a rajzolással, tervezéssel, egy-egy figura nagyon közel tud kerülni hozzám... mintha a gyermekem lenne...
-Hogyan, hol dolgozol?
-Eszter: Munkámnak több fázisa van. A tervezéshez, képregényrajzoláshoz, festéshez nyugalomra van szükségem. Ezért ezeket a munkafolyamatokat leginkább saját íróasztalom mellett, saját kis birodalmamban, otthon végzem kellemes zenét hallgatva. Nagyon szeretek elmélyülten alkotni. Sokszor észre sem veszem, és elröpül három óra anélkül, hogy bármi megzavart volna... ilyenkor nagyon könnyen, jól tudok haladni. Más alkalmakkor (pl. bábtervezés során, vagy árnyjátékhoz kontúrfigura elkészítése folyamán) máshol dolgozom, kreatív csoportunkkal közösen- ezek nagyon jó hangulatú, eredményes munkák szoktak lenni! :) Van úgy, hogy a Missziós Központba szólítanak teendőim... hogy hol dolgozom, az változó. De meg kell mondjam: nagyon szeretem a munkámat. Legfőképpen pedig az a jó benne, hogy azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek a világon: rajzolhatok, alkothatok!
Berzsánné Kováts Eszter-Mit jelent számodra a "Sünike" mese?
-Eszter: "Sünike"... igen. Ha Sünikére gondolok, megmelegszik a szívem. Bizonyos értelemben minden bábdarab, mese, képregény, amivel foglalkozom, hozzám nő azok alatt a hetek (hónapok) alatt, míg végleges, nyomdakész formája ki nem alakul... de a "Sünike" egész különleges! Egyrészt, mert tündéri kisöcsém, az öt éves Ambruska játssza a főszerepet (ő Sün Benő) a hangjátékban. Már ez a tény-hogy egy pici fiú a főszereplő- olyanná teszi a "Süniké"-t, hogy szem nem marad szárazon... Másrészt a szereplők tökéletesen eltalált karakterei, a történetvezetés egy különlegesen kedves atmoszférát teremt! Szeretem! :)
-Van kedvenc szereplőd?
-Eszter: Kettő is! Sünike és Nyúl Dániel... :)
-Mit üzensz azoknak, akik megnézik/meghallgatják a "Süniké"-t?
-Eszter: Annyit tudok mondani-amit a Kislány énekel a darabban-, hogy: Szeretni mindig lehet, szeretni soha nem késő! Aki ezt az üzenetet megérti, magával viszi egy életre, boldog lesz! Mert a valódi, önzetlen, feltétel nélkül való szeretet a titka annak, hogy bocsánatot tudjunk kérni egymástól, és meg tudjunk bocsátani annak, aki fájdalmat okozott nekünk! :)
B. Kováts Eszter, a rajzoló (kezében Sünike figurájának egyik korábbi változata)
Kedves Szerző!
VálaszTörlésNagyon-nagyon kedves az egész, csak a Jézus történet sántít kicsit, mivel óvodás gyerekek is nézik a darabot. Valahogy a kicsi Jézus feltétel nélküli szeretete köré kellene összpontosítani azt a "betétet". Nekem kicsit idegen és rideg az az árnyjátékos jelenet. Közeledik ugyanis a Karácsony!! Valami.....?? Gondolkodjunk! Köszi, a darab csoda. Egy óvó néni
Köszönjük a hozzászólást és a bíztatást, amit érzünk a hozzászólásból!
VálaszTörlésÚgy érzem, hogy pontosan azt a célkitűzést ragadta meg az olvasó, ami minket is áthatott. Mi is nagyon örülök, hogy a kis süni ennyire szeretnivaló, mint sok sok kicsi gyerek az óvodákban és az iskolákban. :) A kis Jézus szeretetével kapcsolatban írottakhoz, miután végiggondoltuk a felvetést, a következő gondolatok jutottak eszünkbe:
Az egészen kicsi gyerekek is megértik az áldozatot.
mi is nagyon gondolkodtunk róla, és gondolkodunk arról, hogy a gyerekekhez úgy hozzuk közel a megváltás tényét, hogy azt megértsék, tényszerű is legyen, és egy úttal ösztönözze őket a jóra és ne visszatartsa őket a helyes döntéstől. Ezért amikor a Megváltóról eléjük tárjuk a Bibliai képet, úgy kell bemutassuk nekik Isten szeretetét (az Úr Jézus szeretetét), hogy azzal meglássák ők is a bűn súlyát és következményeit. Hiszen az Úr Jézus azért adta önként oda az életét mi értünk, és mi helyettünk, mert: "A bűn zsoldja (következménye) a halál". Ő pontosan ezt akarta elhordozni mi értünk és helyettünk - hogy ne nekünk kelljen. Az önzés is bűn, amiről a bábdarab beszél. S a kislány, ahogy az Úr Jézus megváltó szeretetét látja, úgy ismeri fel saját életében az önzést. Ebből a MEGVÁLTÓ SZERETETből merít erőt és ösztönzést arra, hogy ő is hasonlóképpen cselekedjen (vállalja a szúrásokat, és "csak azért is" módon szeret). Ha a megváltás (helyettünk elszenvedett halál) ténye kimarad a bábdarabból, ezzel vennénk le az Evangélium üzenetéből. De a feltámadás ténye (ez is az Evangélium kihagyhatatlan része) ellensúlyozza a szomorúságot: Jézus Krisztus feltámadt! Ma is él. Ő személyesen tud adni szeretetet a sajátjából. A valódi válasz az önzésre, a szúrós viselkedésre, az elkeseredett visszahúzódásra, kisebbségi érzésre és mindazokra a lelki sebekre, amiket kicsik és nagyok kapcsolataik során elszenvednek.
Boldog Karácsonyt kívánnak a Szerkesztők! :)