Boldog feleség és öt gyermek gyönyörű édesanyja vagy. Mesélnél egy kicsit a családodról?
A családom a legcsodálatosabb, ami valaha történhetett velem. Hogy férjhez mentem, és gyerekeim lettek. És az álmaim valóra váltak. Az volt a meggyőződésem, hogy a szolgálatban és az életben a gyerekek sose lehetnek hátra mozdítók, vagy gátolók, hanem mindig segítik az ember munkáját. És én őszintén elmondhatom, hogy az én gyerekeim mind előmozdítják a munkámat, az életemet. Segítenek, bátorítanak engem, vígasztalnak, ha kell, és számíthatok rájuk. Most már elmondhatom, hogy az öt gyermekem közül négy komoly munkatársam, és segítőm a Misszióban, Isten munkájában. Meggyőződéssel teszik, amit tesznek, mert mindegyik átadta életét az Úr Jézusnak, és ez így is marad.
Elárulnád olvasóinknak, hogy mi a titka ennek a csodálatos életnek?
A titka az, hogy amikor kicsik voltak, ahogy elkezdtek beszélni, én már beszéltem Arról, aki az ő életüket szentségben és tisztaságban tudja tartani. Arról, aki az én életemet is megtartotta. Beszéltem nekik az Ő Igéjéről. Mindig vittem magammal őket Istentiszteletre, vittem a szolgálatba őket, sosem hagytam otthon egyiket sem. A maguk szintjén mindig lehetőséget adtam nekik, hogy részt vegyenek az én munkámban. Például a stúdióban, vagy gyerekszereplések alkalmával… dicsőítésben.
Elmesélnéd röviden, hogy miből is áll a munkád itt a Palánta Missziónál?
Nagyon összetett. Mert az egész misszió munkájára ráhatással kell, hogy legyen. Hiszen én határozom meg az egész misszió légkörét azzal, hogy milyen bábdarabot írok. Tudnom kell, hogy mi a misszió célja, feladata, hol tartunk most, és az embereknek mire van szükségük. Tudnom kell, hogy milyen módon, hogyan tudom megfogalmazni számukra az örömhír szükségességét. Ez nagyon izgalmas feladat. Látnom kell a gyerektársadalmat, bele kell pillantanom a családok életébe. Látnom kell embereket, beszélgetnem, találkoznom kell emberekkel, családokkal. Tudnom kell, hogy mire van szükségük. Én írom a bábdarabokat, én rendezem meg a darabokat, én választom ki a szereplőket, azon kívül a zenei rendező is én vagyok. A zenei hanganyagokat és a zenéket a bábdarabhoz és tartom kézben. Inspirálom a zenekart, az új dalok szerzésében tevőlegesen részt veszek, összefogom a zenei csoportot. Alkotómunkát végzünk együtt. Az új dalokat Isten lelke adja meg nekünk, és ezek csodálatosak!
Milyen jellegű meséket írsz?
Nem a meseírás első sorban a szempontom, hanem az, hogy valami mondanivalót fogalmazzak meg a gyerekeknek. Méghozzá arról az élő Istenről, akit én megismertem, és arról a munkáról, amit ő véghez tud vinni az emberekben. Tehát evangéliumi meséket írok. Sosem hagyom, hogy a mese öncélúan csak magáért szóljon. Ugyanakkor én magam is nagyon szeretem a meséket, és tudom, hogy a mese elemeire nagyon nagy szükség van. Ilyen például a: csodapor, beszélő állatok, humor… Tündéreket, boszorkányokat, varázslókat nem használok, mint mese elemeket, mert a Bibliánál csodásabb, "mesésebb" és izgalmasabb könyv nem létezik. Ezért a Biblia üzenetét használom ha csodákról, ha mesés dolgokról akarok beszélni a gyerekeknek.
Hogy képzeljük el, hogyan írsz, hogy látsz neki a munkának?
A hétköznapi élet mindig inspirációt ad a munkámhoz… Gyerekeim élete, saját életem, vagy egy valahol hallott történet, egy hír, vagy egy probléma, ami felveti a fejét az országban. Én elhatározom, hogy egy mesejáték formájában megfogalmazom a gyerekeknek. Gondolkodom róla, hogy is tudom ezt olyan mesében megfogalmazni, hogy még a kis óvodások is megértsék, de a felnőtteknek is üzenet legyen, hisz pedagógusok is nézik a mesét. Felnőttek játsszák a mesét (bábosok), nem lehet, hogy ők ne élvezzék azt, amit csinálnak. Ezért hát miközben járok-kelek, fogalmazom magamban a történetet, szövöm a szálakat, és gondolkodom egy olyan vezérfonalon, ami végigfut a mesén, és amiből ki tudom dolgozni az apró kis tüneményes részeket. Amikor megvan a vezértörténet a konfliktussal és megoldással együtt, akkor leülök és megírom a bábdarabot, aminek mindig, mindig, mindig happy end a vége! Nem hagyom nyitottan sose a mesét vagy a történetet, ami mostanában szokás… Nem hagyom a gyerekeket bizonytalanságban és nem bízom rájuk a döntést a befejezés tekintetében. Miért? Mert a Biblia happy end, a Biblia történeteinek mindig jó a vége, hiszen Jézus Krisztus győzött! Mindenki, aki segítségül hívja az ő nevét, és vele él, az győzni fog! Ez az én üzenetem. A mai világban erről nem beszélnek. A bizonytalanságban, vagy a rossz végekben való gyönyörködés az, ami meghatározza a mai fiatalok gondolkodását. Lásd: emo, öngyilkosság, csalódás, varázslás, másoknak való rossz kívánságok, erőszak, félelem, erőszakos sportok űzése önvédelem céljából (pedig megmondta az Úr Jézus, hogy aki fegyvert fog, fegyver által vész el)… tehát ezért döntöttem így. És ezért fogalmazom meg így a bábdarabokat. Még egy nagyon fontos dolog: trágár, csúnyabeszéd, erőszakos megnyilvánulások nincsenek a bábdarabjaimban.
Szerintem mindenkit érdekel, hogy hogyan találod ki az egyes karaktereket?
Jó kérdés… :) Az életből csenem a személyeket… de természetesen össze kell őket gyúrni több személyiségből. Mindenképpen belerakok egy olyan figurát a darabba, aki meg tudja testesíteni azt a fajta szeretetet, és azt a fajta erkölcsi-lelki hozzáállást, ami a Biblia szerint való. (Ilyen például a Minden jó, ha vége jó mesében Burkus kutya.) Hogy legyen egy biztos pont a gyerekek életében. Hiszen Jézus Krisztus is egy biztos pont. Itt van az Ő Igéjével, az ő üzenetével. A gyerekek arra vágynak, hogy ezt a karaktert megvalósulva lássák. A gyerekeknek egy ilyenre szükségük van. Bármilyen furcsa is, a mai sztárvilágban a gyerekeknek követhető példát kell adni. És ezek nem a sztárok! Mindegyikről kiderül valami rossz, valami turpisság, valami nagyon rossz, valami ferde… és máris nem tudnak értékadó példaképek lenni. De a Názáreti Jézus az. És aki az Ő jellem-jegyeit hordozza (Pl: Burkus, vagy a Kislány a Sünike bábdarabban, vagy az apuka az Új baba című darabban), az példaértékű lehet a gyerekek számára egy-egy konfliktus megoldásában, vagy nehéz helyzetben.
Amikor a mesék stúdiófelvételére kerül a sor, mi alapján választod ki, hogy melyik szereplőnek ki legyen a hangja?
Ebben jó dolgom van. Mert ismerem a szereplőket, akik rendelkezésemre állnak. Tudom, nagyjából mire képesek… sejtem, remélem… :) És ezért, mikor írom a szerepeket, sokszor már el is képzelem a szinkron hangjukat, hogy hogy tudja megvalósítani. És, ha úgy ítélem meg, hogy nem fog menni neki, máris átalakítom a darabot a személyiségüknek megfelelően… Ezért a stúdiós munka viszonylag könnyen megy, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell megbírkózniuk a szereppel. Sokszor elkeseredés, sírás előzi meg a létrejött sikert. :)
Mit jelent számodra a "Sünike"?
A Sünike? :) Nekem egy nagyon kedves darab. Nem gondoltam volna, hogy ilyen csodálatosan meg tudom fogalmazni azt, amit pszichológusok olyan nehezen tudnak elmondani, és megtanítani az embereknek. Egy ilyen bábdarab során talán sokkal egyszerűbben és gyorsabban el lehet magyarázni az énközlést… Azt, hogy a kapcsolatok sokszor azért mennek tönkre… (házasságok, barátságok), mert nem tudják az emberek kifejezni azt, hogy mit éreznek. És a gesztusokból, szavakból, félmondatokból minden ember a saját szűrője, vagy érzésrendszere révén ereszti át ezeket… és mást ért rajta, mint amit a másik mondani akart… Ha sikerül megtanulni, hogyan fejezzük ki érzéseinket, kapcsolataink megmaradnak, helyreállnak, sőt fejlődnek. Gyermekeinkkel, házastársunkkal, szüleinkkel.
Van kedvenc szereplőd a "Sünike" bábdarabból?
Van, persze! Mindegyikben van! :) Ebben például két szereplő, akiket szeretek nagyon. Az egyik a Nyuszi, akit nem lehet megsérteni. Mindenből a jót akarja kivenni, akármit is mond vagy csinál a másik. Csak a jóra akar emlékezni, és hajlandó mindig újra kezdeni a kapcsolatot. (lásd: hozta az almát a kis Süninek). Másik kedvencem a Sünike, aki nem a jellemvonásai miatt kedves… :) hanem a karaktere miatt. Hogy baba. Kicsi, picike. Olyan esendő, olyan szeretnivaló. Olyan… hogy minden rossz tulajdonsága ellenére lehet szeretni. Még ha nem is engedi, az ember szeretni akarja.
Ha mondhatnál egy mondatot, és azt az egész világon minden gyermek hallhatná, mi lenne az a mondat? Mit mondanál a ma gyerekeinek?
"Jézus szeret Téged!"... ezt mondanám... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése